Ez a feltűnő működő fajta a japán Akita tartományból származik, és az 1600-as évekre datálható, amikor a legenda szerint a jezo medve vadászatára tenyésztették ki, amely egy kis szigetet borított el. Később a császárnak átadott fajta a szerencse szimbólumává vált az egész japán kultúrában. Ez az erős és elhivatott fajta nemcsak a királyság védelmét szolgálta, hanem nagyvadak, például szarvas, vaddisznó és medve vadászatára is használták. Japánban még ma is a szerencse szimbólumának tekintik, ha valaki akitát birtokol. Ezek a kutyák népszerű társkutyák, és ismertek arról, hogy éberek, hűségesek és rettenthetetlenek, így kiváló őrkutyák.
Ez a kompakt kutya egy ősi kutya; a „Shiba Inu” nevet azonban csak az 1920-as években kapták. A Shiba Inu a régi időkben szívós kutya volt, képes volt átjutni a dombokon és a hegyvidéki terepen, ahol az emberek nem utazhattak. Kiváló érzékszerveik voltak, és gyakorlott vadászok lettek. Használták madarak és apróvadak kiöblítésére, de vaddisznóvadászatra is.